Fesztbaum Béla a Vígszínház Házi Színpadán önálló estet ad A léggömb elrepül Kosztolányi vegyesből. Önálló est: nyíltszíni panasz. Színészi kétségbeesés megvallása.
Kihasználatlan művészi vegyértékeim vannak. Mást is tudok, másként is tudom, mint amire felhasználnak. Esküszöm, hogy több színem van, mint amit ismertek! Csak mutatóba néhány színész áruminta.
Pótszékes ház. Tehát nyolcvan nézőnél több. Nem is premier. Második előadás. Elől jólöltözött korosabbak, a kicsinyke kakas-ülőn diákok. Fesztbaum úrnak tehát saját pártoló közönsége van. Előlegeznek látatlanban, illetőleg előre meglátottban annyit, hogy hívására színházhoz mennek,
Ószerek a játéktérben szétszórtan. Disznóbőr útitáskák. Horgolások. Régi fényképek keretben. Bordó bársonnyal behúzott karszékek. Thonett fogasok sálakkal – mi több: shawlakkal -, lehangolt Remington. Palack sötét nedűvel. Megissza. Kávéscsésze. Nem issza ki. Könyvhalmok. Vásott hírlap. Zongora. Játszik is rajta a színész.
Belecsap a billentyűkbe, hars hangon régi sikamlós kuplét ad elő.
Borongós bele-nosztalgiázás a ferencjózsefi békebeli alkonyatokba, útlevél nélküli bolyongások Velencébe, tiszteletbók Tarnay Frigyesnek, a Lipót körúti színház közrajongott elegánsának.
Búsongás az elszelelt múlt felett, de a színész nem árnyékolja be a felcsillanó humort. Az ezüsttükrös kávéház partjairól elmerülni látszó szétporladt békevilágot szalmaszálas virzsiniáival, Kossuth szakállas k. u. k. dolgukat végezőkkel, akik a déli harangszónál belemerítették a családi ezüstkanalat a közösen megkezdett levesbe.
Az érzékeny és művelt színész nem magyaráz fontoskodva. Csak kitapintja a költő és rotációs papírra költő újságíró művészi személyiségét. Finoman érzékelteti racionális távolságtartásainak humorát. Finoman fölfedezi lélegzetvételével, hangsúlyaival a Kosztolányiban megszólaló Ady-hatásokat.
A léggömb elrepül megteszi posztgraduális irodalom másfélórának, de szépséget adó művészi este.
MGP
forrás: mgp.szinhaz.hu