10 kérdéses interjú Fesztbaum Bélával.
1. Mi a legkedvesebb gyermekkori emléke?
Benedek Elek-meséket olvasok vidéken, a nagyszüleim kertjében, nyár van és szünidő. Régi hintaágy, édes semmittevés, valamint részeg virágok és darázsszó… pont úgy, mint egy kedves Kosztolányi-versemben. (Most harminckét éves vagyok… – a szerk.)
2. Mi az, amit soha nem kérdezett meg a szüleitől, de meg kellett volna?
Nincs ilyen. Mindent, amit kellett és lehetett, azt hiszem, megbeszéltünk, amit pedig esetleg nem kérdeztem meg, az úgy van jól, arra nekem saját magamnak kell megtalálnom a választ. Sokszor „beszélgetek” velük úgy is manapság, hogy próbálok visszaemlékezni arra, ezt vagy azt ők hogyan csinálták, mit tennének most az én helyemben.
3. Hogy nézne ki egy tökéletes napja?
Egyenlő arányban lenne benne jelen a családom, a színház, egy kis önfeledt kutatás az Országos Széchényi Könyvtár színházi részlegében, és egy könnyed, céltalan városi séta. Biztos lenne benne néhány pohár Balaton-felvidéki vagy egri fehérbor, és mondjuk a végén egy koncert, szabadtéren. Például A GRUND – vígszínházi fiúzenekarral.
4. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?
Sok ilyen van, de folyamatosan és kitartóan dolgozom a megvalósulásukon, többnyire sikerrel… Új könyvek, színházi tervek és zenei ötletek – álmok – is sorakoznak a fejemben. Az álmodozás az esetemben nem passzív, hanem aktív tevékenység. Továbbá és mindezek mellett igyekszem figyelni magamra és figyelmeztetni magamat az adott pillanatban: nem látod, egy régi álmod éppen most valósul meg?!
5. Hol ette életében a legjobbat?
Az első tétova szabadtéri grillezés jut eszembe… Sok ügyetlenkedés, nem megfelelő tüzelőanyag, kapkodás, türelmetlenség és persze egyre növekvő éhség. Viszont ami elkészült, az egyszerűen fenséges lett; tarja, mustár, olaj, só és hagyma találkozásából ilyen még nem született, toronymagasan verte a sok csillagos éttermi menüt. Ebben nyilván közrejátszott az öröm is, hogy nem égett le az összes ujjunk és a kert értékesebb része sem. És persze a remek hangulat, a sok nevetés!
6. Mit tanult meg a saját kárán?
Azt, hogy kreatív ötletek megosztása és megvalósítása kapcsán az ember ne legyen jóhiszemű, és erősen képviselje a saját érdekeit, kössön ügyesen szerződést, és ügyeljen a betartatására.
7. Mire nem sajnálja a pénzt?
Ha meglátok egy antikváriumot, ritkán megyek el úgy mellette, hogy be ne néznék. Vannak bejáratott lelőhelyeim, de folyamatosan keresem az új forrásokat is. Régi színházi könyvek, színdarabok, kották, esetleg fényképek, albumok… Szóval elsárgult, antik papírlapok minden mennyiségben.
8. Kinek, minek a hangját szereti a legjobban?
Mostanában leginkább egy négy hónapos kisfiú mosoly mellett formálódó hangkezdeményeit.
9. Mivel lehet önnek a legnagyobb örömet szerezni?
Ha a közönség örömmel fogadja azt, amit csinálok, ha a publikum boldog, és elégedetten, élménnyel gazdagon távozik egy előadásomról. Továbbá igazi örömet szerez az adott szó betartása és a precíz munkavégzés, valamint egy paprikás csirke nokedlivel és uborkasalátával.
10. Ha van mennyország, hogyan fogja köszönteni az Úristen a túloldalon?
Na, végre itt van, művész úr!? Megüresedett a zongoristaállás az égi kávéházamban. Ha meg nem sértem, volna kedve…? Igazán jó a társaság!
Névjegy
Született: 1975. január 6., Eger
Nős, egy gyermeke van.
1993-1997: Színház- és Filmművészeti Egyetem.
2009: Pannon Egyetem színháztudomány szak, bölcsészdiploma.
2016: summa cum laude, Színház- és Filmművészeti Egyetem (DLA).
1997-től a Vígszínház társulatának tagja.
Főbb előadásai: Pinokkió, Az álomkommandó, A Padlás, Játék a kastélyban, A Pál utcai fiúk, Audiencia.
Színházi és zenés estek: Kosztolányi Dezső (A Léggömb elrepül) Seress Rezső (Dalok a Kispipából) Molnár Ferenc (Szülőfalum, Pest).
Lemez: Dalok a Kispipából – Seress Rezső-est.
Könyv: Aki Budapestet mulattatja, de Kolozsvárról álmodik…, Ditrói Mór színházi életrajza.
Alapító: Könnyű esti Sértés színészzenekar, A GRUND – vígszínházi fiúzenekar. Billentyűsökön és gitáron játszik.
Díjak: Ruttkai Éva-emlékgyűrű, Roboz Imre Művészeti Emlékdíj, Ajtay Andor Emlékdíj, Jászai Mari-díj (2011).
Á. M. (Megjelent a Nők Lapja 2017. szeptember 27-i számában.)